A sportiskolai rendszer alakulása az 1960-as évektől
Az elmúlt évtizedekben kialakult sportiskolai rendszert, ahogy a sportiskola fogalmát is sokféleképpen értelmezték. Sportiskolának nevezték azokat az iskolákat, ahol testnevelés tagozat, később emelt szintű testnevelés-oktatás folyt. Sportiskolaként definiálták az ún. élsportolói osztályokat indító iskolákat is. Sportiskolaként működött a nagy hagyományú KSI is, ahogy a több szakosztályos sportegyesületek is, ahol szervezett formában foglalkoztak az utánpótláskorú sportoló gyerekekkel és fiatalokkal. És végül sportiskoláknak nevezték a városi önkormányzatok által alapított és működtetett utánpótláskorúakkal foglalkozó sportszervezeteket, az ún. városi sportiskolákat is.
A sportiskolák különböző formációi már az 1960 években megjelentek hazánkban. A több szakosztállyal működő sportegyesületek köré olyan általános iskolák és gimnáziumok „szerveződtek”, amelyek kiemelt feladatuknak tekintették a sportutánpótlás nevelését. Ezek az iskolák lettek a későbbiekben az ún. testnevelés tagozatos iskolák, amit az oktatási kormányzat a 1970-es évektől – tantervi szabályozás formájában – legitimált. A rendszerváltás környékén kb. 500 ilyen iskola működött már. Feladatuk volt a testnevelés tantárgy magasabb óraszámban és követelményekkel történő tanítása, és a tagozatos tanulók sportegyesületekbe történő irányítása. A sportegyesületek és a testnevelés tagozatos iskolák kiváló együttműködésben dolgoztak, de ez a jól működő rendszer a 90-es évekre sajnálatos módon erősen erodálódott.
A rendszerváltozást követő társadalmi, gazdasági, oktatási és a sport világát ért változások hatására összeomlott a sportiskolák „hálózata” is. A közoktatási törvény a tagozat fogalmát is megváltoztatta, és a gyengébb színvonalú emelt szintű oktatást legitimálta. Ezzel a klasszikus testnevelés tagozatos iskolarendszer elkezdett sorvadni.
A köznevelés intézményrendszerében az iskolán belül, azzal önálló sportegyesületi formaként együttműködő diáksport egyesületek (DSE-k) háttérbe szorultak, szerepüket – alapvetően és döntően papíron – kiváltotta a mindennapos testmozgás végrehajtására kreált, önálló szervezeti-vezetési, működési, szakmai modellel nem rendelkező iskolai sportkörök rendszere. Az iskola-sportegyesület együttműködési szerveződések folyamatosan megszűntek, majd a tartalmi munka elemei is leépültek. Az iskolák jelentős része profilt váltott, és feladták a korábbi sportirányultságukat.
Egységes utánpótlás-nevelési rendszer kiépítése 2002-től
A 2000-es évek elejére az utánpótlás-nevelés szinte valamennyi területén nagyfokú szervezeti és szakmai erózió következett be, amely többek között köszönhető volt az anyagi források folyamatos csökkenésének, a közép- és hosszú távú utánpótlás-nevelési koncepciók hiányának, a sportszervezetek helyzetének folyamatos romlásának, és a fiatalok sport iránti érdeklődés is jelentősen csökkent. A kialakult helyzetre válaszként fogalmazódott meg a sportirányítás (Ifjúsági és Sportminisztérium) részéről egy egységes utánpótlás-nevelési rendszer kialakításának az igénye. Az egységes utánpótlás-nevelési rendszer elemei közé tartozott a Bajnok program Nemzeti Atlétikai Program Bozsik Program Sport XXI Program Csillag Program és 2007-es évtől a Sportiskolai Program.
A köznevelési típusú sportiskolák támogatási rendszere 2017-ig
A Sportiskolai program fő célja a sportiskolai kerettanterv szerint tanuló fiatalok körében az egészségtudatos magatartás és életmód kialakítása, egészséges, a testmozgást és sportokat szerető fiatalok felnevelése, az utánpótlás bázisának szélesítése, valamint a legtehetségesebb fiatal sportolók sport és tanulmányi feladatainak összehangolása.
Az oktatási miniszter által 2007 februárban kihirdetett sportiskolai kerettanterv alapján működő iskolák közül pályázat útján került kiválasztásra 55 közoktatási (jelenleg köznevelési) típusú sportiskola. A pályázat során fontos szempontként szerepelt az országos lefedettség biztosítása is. Ezért minden megyében és Budapesten legalább 2-2 alap, illetve középfokú iskola került be a támogatott körbe. A pályázaton nyertes iskolák, amelyek módszertani központ feladatokat is elláttak a sportkormányzattól támogatásban részesültek.
A támogatás tanulólétszám alapú normatív támogatás volt amely 2013. szeptember 1-től korosztályokként differenciált támogatás váltott fel.
A 2014-15. tanévtől ismét átalakításra kerül finanszírozási rendszer, azzal a szándékkal, hogy minél jobban erősítse az iskola-egyesület/egyesületi jellegű sportiskola minőségi együttműködését. Ennek értelmében, azok az iskolák, ahol mintaértékű volt ez a kapcsolat, és ez a sportoló tanulók sportteljesítményében is jelentkezett, kiemelt támogatásban részesültek.
A támogatott iskolák köre a követelményeknek kevésbé megfelelni tudó iskolák kiszűrésével, illetve cseréjével időről időre minimális mértékben változott, a számuk 2016/2017-es tanév végéig 52 és 58 között mozgott. A támogatási rendszer 2017 szeptemberétől kezdődő módosításával egyidejűen a támogatott iskolák száma 72-re növekedett.
